HA felnőttem lettem, nincs semmi gond.
(Megjegyzés: HA=hiperaktív )
A HA gyermekeknek több mint a fele válik hiperaktív felnőtté. Megmarad a túlmozgás és az impulzivitás, bizonyos esetekben enyhül, de nem csökken fáradhatatlansága, képes ugyanúgy meggondolatlanul cselekedni és dönteni. Előző írásomban jeleztem, hogy a környezeti hatások milyen fontosak lehetnek az egyén számára.
A legjobb de ugyanakkor a legproblémásabb a felnőtteknél a megállás nélküli gondolkodás. Új ötletek, gondolatok, de nem mindig fejezik be amit elkezdtek. A gyerekkorban megtanult kontrollfunkciók hozzásegítenek ahhoz, hogy sikereket érhessenek el. A fáradhatatlanság külső jegyeiben is megmutatkozik, állandóan mozgásban van, elég nehéz mellette élni. Mindig újdonságokra törekszik, imádja, ha forr körülötte a légkör. Sok híres ember volt hiperaktív gyermek. Ha mégis minden rendben van körülötte, biztosak lehetünk benne, hogy tesz az ellenkezőjéről. Már gyermekkorban megtanulható az önmagára és környezetére való koncentrálás. Ha nem sikerült, felnőttkorban sem késő.
Az általam fontosnak tartott táncművészet sokat tehet a hiperaktivitás érdekében. A néptáncban a lányok megtanulhatnak határozott, tenyeres-talpas ( nem ám félreértelmezni! ;) nőként viselkedni. Megtanulhatják, hogy anyáink, nagyanyáink hogyan élték túl azokat a bajokat, melyek mostanában népbetegségként ütötték fel fejüket. Akkor miért nem volt például allergia? ( Ja, bocs környezetszennyezés!!! ) A fiúk igazi, kemény férfiak lehetnek a gyermekjátékokban rejlő sztereotípiákban. Fizikailag megerősödnek, mozgásuk határozott és koordinált.
Egy másik táncstílus, a moderntánc és különböző tánctechnikái pedig kifinomultabbá és kifejezőbbé teszi a testet és teret ad a lélek "kitáncolhatóságának". Tapasztalatom szerint, ha egy táncos több táncnyelven beszél, sokkal érzékenyebb a belső és külső világára. Ráadásul a test harmóniába kerül a lélekkel.
Ez lenne a végső cél. Más jellegű "betegségre" is kiválóan alkalmas a tánc ( pl: asztma ).
Nem biztos, hogy egy gyermeket leköt a tánc, de mindenképp érdemes kipróbáltatni vele. Ha látja, hogy kortársai is a tánc világában élnek, netán idősebb korosztályt is lát példaként maga előtt, akkor biztos, hogy ott ragad. De nem vagyunk egyformák. Majd meglátjuk.
( Novák Péter rendező-koreográfus A Táncművészet folyóirat 2007.4.számában )
A HA gyermekeknek több mint a fele válik hiperaktív felnőtté. Megmarad a túlmozgás és az impulzivitás, bizonyos esetekben enyhül, de nem csökken fáradhatatlansága, képes ugyanúgy meggondolatlanul cselekedni és dönteni. Előző írásomban jeleztem, hogy a környezeti hatások milyen fontosak lehetnek az egyén számára.
A legjobb de ugyanakkor a legproblémásabb a felnőtteknél a megállás nélküli gondolkodás. Új ötletek, gondolatok, de nem mindig fejezik be amit elkezdtek. A gyerekkorban megtanult kontrollfunkciók hozzásegítenek ahhoz, hogy sikereket érhessenek el. A fáradhatatlanság külső jegyeiben is megmutatkozik, állandóan mozgásban van, elég nehéz mellette élni. Mindig újdonságokra törekszik, imádja, ha forr körülötte a légkör. Sok híres ember volt hiperaktív gyermek. Ha mégis minden rendben van körülötte, biztosak lehetünk benne, hogy tesz az ellenkezőjéről. Már gyermekkorban megtanulható az önmagára és környezetére való koncentrálás. Ha nem sikerült, felnőttkorban sem késő.
Az általam fontosnak tartott táncművészet sokat tehet a hiperaktivitás érdekében. A néptáncban a lányok megtanulhatnak határozott, tenyeres-talpas ( nem ám félreértelmezni! ;) nőként viselkedni. Megtanulhatják, hogy anyáink, nagyanyáink hogyan élték túl azokat a bajokat, melyek mostanában népbetegségként ütötték fel fejüket. Akkor miért nem volt például allergia? ( Ja, bocs környezetszennyezés!!! ) A fiúk igazi, kemény férfiak lehetnek a gyermekjátékokban rejlő sztereotípiákban. Fizikailag megerősödnek, mozgásuk határozott és koordinált.
Egy másik táncstílus, a moderntánc és különböző tánctechnikái pedig kifinomultabbá és kifejezőbbé teszi a testet és teret ad a lélek "kitáncolhatóságának". Tapasztalatom szerint, ha egy táncos több táncnyelven beszél, sokkal érzékenyebb a belső és külső világára. Ráadásul a test harmóniába kerül a lélekkel.
Ez lenne a végső cél. Más jellegű "betegségre" is kiválóan alkalmas a tánc ( pl: asztma ).
Nem biztos, hogy egy gyermeket leköt a tánc, de mindenképp érdemes kipróbáltatni vele. Ha látja, hogy kortársai is a tánc világában élnek, netán idősebb korosztályt is lát példaként maga előtt, akkor biztos, hogy ott ragad. De nem vagyunk egyformák. Majd meglátjuk.
