A lexikon megfogalmazásában:
A művészetterápia elsősorban csoportos keretek között alkalmazott terápiás eljárás, amely komoly pszichiátriai megbetegedésekben és egyéb pszichés zavarokban szenvedő betegeknél egyaránt használatos. Alapgondolata, hogy a pszichés sérülés többnyire együtt jár az érzelmek felborulásával, az önkifejezés gátoltságával és a kapcsolatrendszerek beszűkülésével, s hogy ezek a művészi élmény tapasztalásán keresztül (passzív befogadás) vagy cselekvő részvétellel (kreatív aktivitás) enyhíthetők és oldhatók. A betegség típusa és a betegek személyisége határozza meg, hogy a nem verbális kifejezésformák: mozgás, (tánc), rajz, zene, ének – eredményesebbek-e, vagy a szavak közvetítésével érvényesülők (drámajáték, színielőadás). A művészi élményen, a katarzison keresztül egyrészt lehetőség nyílik a betegek jobb megismerésére, betegségük árnyaltabb diagnózisára, beszűkült emberi kapcsolataik kitágítására, másrészt saját indulataik áttételes levezetésére, érzéseik megfogalmazására vagy vágyaik kifejezésére. Sok esetben – különösen a képzőművészeteknél – a művészetterápiás élmény meghatározó lehet az egyén művészi pályafutásában is.
Tehát le kell szögezni, hogy a zene, a tánc, vagy a színekkel való játék ez esetben eszköz azoknak, az általában preverbális - magzat-, vagy csecsemőkori - időszakban kialakult elfojtásoknak a felidézésére, amelyekre a verbális terápiák nem mindig képesek, amellett, hogy sokszor egy-egy szomatikusnak hitt betegség igazi okozói is e, lélektani mélységekben gyökereznek.
Kiken segíthet ez a módszer?
A válasz nagyon egyszerű: akiknek vannak tudattalan, elfojtott, kimondatlan érzései - vagyis MINDENKIN!
(Forrás: http://www.mandalaportal.hu/mandala/muveszetterapia.htm)
Igaz, nem az én gondolataim, de a lényeget tükrözi, azt, hogy igenis lehet gyógyszer nélküli GYÓGYTÁNC!
Olvassák el az " Egy konkrét példa..." bejegyzésemet. Van tapasztalatom.
