Egy pszichológus tanácsai
Az igazi 4 ok a rosszalkodásra.
"A gyerekek rosszalkodásának négyféle oka lehet: bosszút akar állni, hatalomvágyát akarja kiélni, azt szeretné ha már végre békén hagynánk vagy magukra akarják vonni a figyelmet.
Jól jegyezzük meg ezt a négy indokot, mert nagyon sok esetben, amikor zavaró a gyermek viselkedése, ami a gyermek viselkedésével kapcsolatosan először zavarosnak tűnik, hirtelen a napnál is világosabb lesz a számunkra, ha a fenti 4 ok valamelyike alapján elemezzük.
Ezenfelül, ha szándékunkban áll megérteni a helytelen viselkedést, nem árt, ha megtanuljuk és megszokjuk feltenni önmagunknak ezt a kérdést: Mit akart elérni ezzel a viselkedéssel a gyermek? Ne kérdezzünk semmit a gyermektől, mielőtt mi magunk el nem gondolkodtunk volna a helyzetet- és a viselkedés körülményeit átgondolva. Inkább mi gondolkodjunk el azon, hogy mik lehettek a céljai! Ez rendkívül fontos, mert ha világosan látjuk a viselkedésének okát, akkor már tényleg pofonegyszerű lesz kigondolnunk a megoldást. Azzal igazán nem sokra megy a felnőtt, ha megkérdezi tőle, hogy miért viselkedett helytelenül, azzal viszont már lényegesen előbbre jut, ha saját magának teszi fel a kérdést, vajon mit remélt a gyermek ettől a magatartástól.
Vannak olyan helyzetek – nem is ritkán – amikor eleven gyermekünk élvezettel vív szópárbajt velünk, - senki se feledje soha egy percre sem, hogy okos, ép intellektusú, kreatív gyermekekről beszélek - felnőttekkel, ahelyett, hogy válaszolna a feltett kérdéseinkre és vállalná a felelősséget helytelen viselkedéséért. Ha nem elővigyázatos a felnőtt, akkor hosszúra tudnak nyúlni ezek a végeláthatatlan viták és a végén sehová nem jutunk velük. Ezekben a helyzetekben megoldás csak az eldöntendő kérdések sorozata lehet. Semmi esetre se tegyünk fel gyermekünknek kifejtendő kérdést, ne kérdezzünk Tőle ehhez hasonlókat, mint: miért nem raktad rendbe a szobád. E helyett tegyünk fel neki olyan kérdéseket, amikre igennel vagy nemmel tud válaszolni, - Fenn van-e most a polcon a társasjáték? Igen vagy nem? - mi több szigorúan ragaszkodjunk ahhoz, hogy csak igennel vagy nemmel válaszoljon. Előre szólok , hogy hadakozni fog új módszerünk ellen, de a felnőtt tartson ki eredeti elképzelése és elvárása mellett. Mindenki tapasztalni fogja, hogy sokkal rövidebb és hatásosabb lesz a feltáró beszélgetésünk gyermekünkkel, mi több, a belátásig is sikerül majd eljuttatnunk Őt.
Tapasztalatom szerint sikeresen enyhítik vagy szüntetik meg a bajokat a következő módszerek:
- A rossz evő. Adjunk neki normális adagot, de ha nem érdekli az evés, vegyük el előle a tányért. Az este hátralévő részében már ne kapjon enni.
- Az asztalnál izgő-mozgó, székéről felugráló gyermek. Vegyük ki alóla a széket, ehet állva is.
- a rendetlen szobában lakó gyermek. Ne takarítsunk rá, ne menjünk be a szobájába! Ne hozzuk ki a szennyes ruháját és ne is mossunk rá.
- Menet közben a fenekükön ficánkoló, ugrándozó gyermek. Álljunk meg és a kicsit tornáztassuk, futtassuk meg Őt, majd beszállva az autóba, ne induljunk el addig, amíg mindenki el nem helyezkedik.
- Elkésik az étkezésekről. Hagyjuk, hogy később csatlakozzon, de ha mi befejeztük az evést, számára is véget ért az étkezési idő, velünk együtt távozzon az asztaltól.
- Nem fekszik le időben. Hagyjuk, hogy addig maradjon fönn amíg mi, de reggel ugrasszuk ki az ágyból. ( hosszútávon ez nem lehet megoldás, de nekünk még mindig bejött a táboraink során. )
Érti mindenki? Nem a szavaknak, a „hegyi beszédeknek”, hanem a tetteknek van jó hatásuk."
Jávori Ildikó
pszichopedagógus cikke.
