HTML

Gyógyszer helyett tánc

A tánc, mint terápia a lélek gyógyítására.

Friss topikok

Linkblog

Szavazás

Véleményezze!

Aprópénz

Hm...hm...hm...

2008.11.20. 21:56 :: dancerob

????

 

Ezt a blogot már sok kritika érte, kapott hideget, meleget is. Tánchad a hiperaktivitás ellen? Ez a címe, de nem erről szól... Legalábbis sokan mondták.

Ami igaz, az igaz. Nem osztok meg módszert, nem szólok tapasztalatokról, nem tud senki hasznos dolgot kamatoztatni az itt leírtakból. Legalábbis még nem érkezett olyan hozzászólás, nem kaptam e-mailt tapasztalatokról, hiperaktív szülőktől, pedig szívesen várnék hiperaktív gyerekektől, szülőktől a témával kapcsolatos megélt tényeket.

Ez nem betegség!!! Ezzel együtt lehet élni, lehet "kezelni"!

Türelem, megértés, odaadás, empátia. Nagy a mozgásigény, hát mozogjunk!

Gyerekkorában kit hintáztatott az édesanyja, nagymamája a térdén, énekelve höcögtető és hintáztató dalokat?

Kit altattak el ringatva, miközben altatódalt énekelt vagy dúdolt az édesanya?

Fontos a nagymozgások fejlesztése, mozgáskoordináció (szem-kéz, szem-láb), a két testfél összhangjának kialakítása, az oldaliság erősítése, egyensúlyérzék, testséma fejlesztése. Nagyon sok hintázó, forgó, hengeredő gyakorlat létezik erre.
 
Ma már sajnos kiveszik az anyai gondoskodás olyan fajtája, amikor az édesanya a térdére ültette kisgyermekét, és ritmikus mondókákra lovagoltatta:
 
"Hopp, hopp katona,
Felülök a csikóra,
Én ülök a csikóra,
Ti meg ketten a lóra."
 
A mondókák, népi gyermekdalok ritmusára altatás, nyugtatgatás, vigasztalás, felvidítás, miközben az édesanya ringatja, jobbra-balra döntögeti, lábszárán csúsztatja gyermekét. Ölében lógázza lábát, összekulcsolt karjain hintáztatja, höcögteti az apróságot.
 
"Hinta, palinta,
Régi dunna,
Kis katona,
Ugorj a Tiszába!"
                                                                                                                                    
"Lóg a lába, lóg a,
Nincsen semmi dolga,
Mert ha dolga volna,
A lába nem lógna."
 
"Höc, höc, katona,
Ketten ülünk a lóra,
Abrakot a csikónak,
Nagyot ugrik Lacónak."
 
Kisfiúk játéka volt régen a falovacskán nyargalászás, a kislányoké a sok-sok mozgásos elemmel tarkított körjáték.
 
Nagyobb gyerekeknek jó játékok a labdaiskola, amikor a falnak pattintják a labdát, egyre fokozódó nehezítésekkel: fél lábon állva, egyik láb alatt dobva a labdát, elkapás előtt megfordulás vagy leguggolás.
 
Az ugróiskolák, a fél lábon szökdécseléssel, a közös ugrókötelezések, amikor el kellett találni a kötélhajtók ritmusát, mind-mind a régmúlt játékai már sajnos. Pedig a ma gyermekeinek is nagy szükségük lenne rá!
 
"Mackó, mackó ugorjál,
Mackó, mackó forogjál,
Egyet tapsolj,
Ugorj ki!"
 
A régi idők játékai közben önmaguk tudták alakítani testképüket, szabályozták viselkedésüket, a mondókák ritmusossága, a játékos mozgásgyakorlatok gyógyítólag hatottak azokra is, akiknek esetleg volt valami enyhe idegrendszeri károsodása.

 

Sajnos, nem mindenki számára adatik meg, hogy beirathassa gyermekét egy ilyen jellegű csoportba. Egy olyan módszer kidolgozásán fáradozom, amellyel otthon meg lehet teremteni ezt a légkört. Apa, anya, gyerekek, csupa szív szeretet - mindenki ismeri ezt a mondatot, igen, a Mézga családból.

Legfontosabb az lenne, hogy RÁÉRJENEK A SZÜLŐK A GYEREKEKRE, LEGYEN IDEJÜK EGYÜTT JÁTSZANI VELÜK!!! Nem árt és nem szégyen, ha mi, felnőttek, mi is gyerekek lehetünk újra.

Szakítsunk időt a gyerekeinkre. A hiperaktív gyerekek több időt igényelnek, mint a kortársaik. Gondolom, akik ilyen szülők, ők már várnak talán olyan módszert, amit otthon is használni tudnak.

Segítsen, hogy segíthessünk! Írja meg történetét, tapasztalatát, írjatok gyerekek verseket, történeteket, szeretnétek-e táncolva "gyógyulni", szeretnétek-e látni a szüleiteket otthon táncolni, veletek együtt nevetni?

Írjon, írjatok!

Köszönöm.

elevenlet@gmail.com

 

Szólj hozzá!

Címkék: empátia hiperaktivitás odaadás vigasztalás mozgáskoordináció nagymozgások egyensúlyérzék testséma nyugtatgatás

Úgy kiírnám magamból...

2008.11.03. 15:08 :: dancerob

Biztosan sokan vagyunk így. Tele vagyunk a mindennapi gondokkal, bajokkal, nem jövünk ki a főnökeinkkel, netán a munkatársainkkal és még sorolhatnám tovább.

 

"Nem játszik velem senki, a tanár állandóan piszkál, hogy figyeljek már oda órán, zavarom a többit a viselkedésemmel, soha nem hallgatnak meg, mindig azt mondják: rossz vagy!"

 

Biztos, hogy nap mint nap hallgatja ezt gyermekétől. Ne törődjön a külvilággal! Törődjön magával és természetesen a gyermekével.

A hiperaktív gyerekek számára minden nap egy kihívás. Nem minden pedagógus van felkészülve szakmailag az ilyen esetet kezelendő. Nem minden pedagógusnak van türelme az ilyen tanulókhoz. Pedig nagyon-nagyon sokan vannak közülük, akiknek fantasztikus tehetsége van különböző tudományos és az élet más területéhez szükséges tudás elsajátításához, a kisujjukban van, mert érdekli őket!

A kérésem az lenne, hogy legyen most bátor minden hiperaktív gyermek, szülő, esetleg felnőtt és írják meg gondjukat, tapasztalatukat.

Írják ki magukból az életben adódott gondokat, problémákat, segítsünk egymáson azzal, hogy megosztjuk egymással ezeket a problémákat.

Én is szeretném majd a későbbiekben folyamatosan közölni egy olyan anyuka véleményét, tapasztalatait, akinek a csimotája hiperaktív. (Volt szerencsém a fiúcskához, jelentkezett hozzám táncolni)

Ne legyünk restek, legyünk bátrak, vegyük elejét a dolgok elharapózásának! Ne engedjük, hogy megbélyegzettként éljenek a hiperaktív gyermekek és szülők.

Számtalan segítség adódik számukra, hála a mai tudományos kutatásoknak és hogy előtérbe került ez a téma, de szerintem sokan vannak úgy, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a tünetegyüttessel.

Várom a hozzászólásokat, illetve e-mailben a történeteket, véleményeket. Ne féljük kimondani, úgy kiíírnám magamból....

E-mail: elevenlet@gmail.com

 

Szólj hozzá!

Zsip-zsup, babzsákba hupp...

2008.06.13. 08:36 :: dancerob

Babzsák terápia



Már nagyon régen jelentkeztem. Szégyellem is magam ezért...hm...ejnye...

No,de...

Van egy nagyon jó ismerősöm, akivel még együtt kezdtem a Táncművészeti Főiskolán a néptáncpedagógus szakot. Táncosként is kitűnő, valamint varrónőként is fantasztikus!!! Rengeteg jelmezt és kiegészítőket készített és készít is a mai napig. Amiért tollat ragadtam, az a következő.

Babzsákokat készít!!! Ez miért is fontos? Hogyan kapcsolódik a hiperaktív gyermekekhez?

Az örökmozgó csimoták belefészkelődhetnek, kezüket-lábukat szétvethetik benne, ellazulnak és elernyednek. Így pihennek Ők néha, az örökké nyüzsgő,  izgő-mozgó gyermekek ha a nélkülözhetetlen BABZSÁKBAN  pihenhetnek.

 

Miért is?

  • Mert mentálisan, fizikailag nyújt pihenést és élményt a hiperaktív/figyelemhiányos gyermekeknek.
  • A babzsák azt az érzést kínálja fel a benne pihenő gyermeknek, hogy „ végre a környezetem alkalmazkodik hozzám és nem nekem kell erőfeszítéseket tennem „ , ezért nem csak fizikai, hanem mentális pihenést is biztosít.
  • Kreativitás szerint alakíthatja, formázhatja a gyermek, akár játékszerként, akár szobájának bútoraként használja.
  • Antiallergén töltőanyaga nem csak puhává, hanem egészségileg biztonságossá teszi.
  • A teljes test izomzata elernyed, ellazul benne, ezzel biztosítva a fizikai regenerálódást.
  • Gyakran, a gyermekek összegubózva, magzati pózt felvéve „emlékeztetik” testüket a biztonságos anyaméhre, ilyenkor a puha, nagy babzsák körbeöleli elfáradt testüket.
  • A töltet anyaga nagyon hamar átveszi a benne fekvő gyermek testének melegét, ezért az egyéni percek élményt okozzák.
  • Nagyon erős, strapabíró textilekből készülnek, irtó stabil varrásokkal, s mindezek mellett pihenésre vagy éppenséggel kreativitásra ösztönző színekben készülnek.
  • Az előzőleg utálatos betűk, olvasókönyvek baráttá változnak, ha nem a széken ülve olvasnak az eleven  gyermekek, hanem a babzsák kényelmes ölelésében, laza testhelyzetet felvéve. 

Melyiket?

  • A fehér stresszoldó hatású, a sárga serkenti az agytevékenységet, a zöldnek  megnyugtató hatása van, a narancssárga fokozza a kíváncsiságot, a kék világosabb árnyalatai nyugalmat és frissességet árasztanak.  ( Angela Wright – színterápia).
  • A kicsi méretű ugyanolyan jó lehet, mint az óriásméretű. Meglepő, hányféle módon képesek ráülni, ráfeküdni a gyermekek.

 

Mi lehetne jobb , meglepőbb és hasznosabb ajándék Eleven, nyüzsgő, gyakran ingerlékeny gyermekeink számára? Mellesleg a tantermekben is nagy segítség lehet.

 

Figyelem!  Ha gyermekünk kimegy a szobából, azonnal üljünk bele mi, felnőttek! Ránk ugyanolyan jó hatással van.

A kíváncsiság nagy úr...www.amobafotel.hu

Forrás:  www.eleventeam.hu


 

Szólj hozzá!

Ejnye-bejnye, rossz vagy...

2008.02.29. 10:39 :: dancerob

Egy pszichológus tanácsai



Az igazi 4 ok a rosszalkodásra.

 

"A gyerekek rosszalkodásának négyféle oka lehet: bosszút akar állni, hatalomvágyát akarja kiélni, azt szeretné ha már végre békén hagynánk vagy magukra akarják vonni a figyelmet.

Jól jegyezzük meg ezt a négy indokot, mert nagyon sok esetben, amikor zavaró a gyermek viselkedése, ami a gyermek viselkedésével kapcsolatosan először zavarosnak tűnik, hirtelen a napnál is világosabb lesz a számunkra, ha a fenti 4 ok valamelyike alapján elemezzük.

Ezenfelül, ha szándékunkban áll megérteni a helytelen viselkedést, nem árt, ha megtanuljuk és megszokjuk feltenni önmagunknak ezt a kérdést: Mit akart elérni ezzel a viselkedéssel a gyermek? Ne kérdezzünk semmit a gyermektől, mielőtt mi magunk el nem gondolkodtunk volna a helyzetet- és a viselkedés körülményeit átgondolva. Inkább mi gondolkodjunk el azon, hogy mik lehettek a céljai!  Ez rendkívül fontos, mert ha világosan látjuk a viselkedésének okát, akkor már tényleg pofonegyszerű lesz kigondolnunk a megoldást. Azzal igazán nem sokra megy a felnőtt, ha megkérdezi tőle, hogy miért viselkedett helytelenül, azzal viszont már lényegesen előbbre jut, ha saját magának teszi fel a kérdést, vajon mit remélt a gyermek ettől a magatartástól.

Vannak olyan helyzetek – nem is ritkán – amikor eleven gyermekünk élvezettel vív szópárbajt velünk, - senki se feledje soha egy percre sem, hogy okos, ép intellektusú, kreatív gyermekekről beszélek - felnőttekkel, ahelyett, hogy válaszolna a feltett kérdéseinkre és vállalná a felelősséget helytelen viselkedéséért. Ha nem elővigyázatos a felnőtt, akkor hosszúra tudnak nyúlni ezek a végeláthatatlan viták és a végén sehová nem jutunk velük. Ezekben a helyzetekben megoldás csak az eldöntendő kérdések sorozata lehet. Semmi esetre se tegyünk fel gyermekünknek kifejtendő kérdést, ne kérdezzünk Tőle ehhez hasonlókat, mint: miért nem raktad rendbe a szobád. E helyett tegyünk fel neki olyan kérdéseket, amikre igennel vagy nemmel tud válaszolni, - Fenn van-e most a polcon a társasjáték? Igen vagy nem? - mi több szigorúan ragaszkodjunk ahhoz, hogy csak igennel vagy nemmel válaszoljon. Előre szólok , hogy hadakozni fog új módszerünk ellen, de a felnőtt tartson ki eredeti elképzelése és elvárása mellett. Mindenki tapasztalni fogja, hogy sokkal rövidebb és hatásosabb lesz a feltáró beszélgetésünk gyermekünkkel, mi több, a belátásig is sikerül majd eljuttatnunk Őt.

Tapasztalatom szerint sikeresen enyhítik vagy szüntetik meg a bajokat a következő módszerek:

  • A rossz evő. Adjunk neki normális adagot, de ha nem érdekli az evés, vegyük el előle a tányért. Az este hátralévő részében már ne kapjon enni.
  • Az asztalnál izgő-mozgó, székéről felugráló gyermek. Vegyük ki alóla a széket, ehet állva is.
  • a rendetlen szobában lakó gyermek.  Ne takarítsunk rá, ne menjünk be a szobájába! Ne hozzuk ki a szennyes ruháját és ne is mossunk rá.  
  • Menet közben a fenekükön ficánkoló, ugrándozó gyermek. Álljunk meg és a kicsit tornáztassuk, futtassuk meg Őt, majd beszállva az autóba, ne induljunk el addig, amíg mindenki el nem helyezkedik.
  • Elkésik az étkezésekről. Hagyjuk, hogy később csatlakozzon, de ha mi befejeztük az evést, számára is véget ért az étkezési idő, velünk együtt távozzon az asztaltól.
  • Nem fekszik le időben. Hagyjuk, hogy addig maradjon fönn amíg mi, de reggel ugrasszuk ki az ágyból. ( hosszútávon ez nem lehet megoldás, de nekünk még mindig bejött a táboraink során. )

 

Érti mindenki? Nem a szavaknak, a „hegyi beszédeknek”, hanem a tetteknek van jó hatásuk."

 

Jávori Ildikó

pszichopedagógus cikke.

2 komment

Édes megoldás...

2008.01.26. 13:19 :: dancerob

 

Szeretnék egy édes megoldást ajánlani a hiperaktív gyerekek számára (de bárkinek szívesen ajánlom ezt a finom megoldást)

 

A mindennapi pillanatokhoz szükséges megoldás finom, édes, praktikus. Minden gondoskodó anya számára ajánlanám.

Ez egy csokoládé és egy kakaós ital, mely fedezi a gyermek mindennapi vitamin és energia szükségletét. Bár a hiperaktív gyermek energiájával semmi gond, mert tele van energiával :)










Érdeklődését e-mail-ben jelezze:  fornaturalife@gmail.com

Látogasson el ide: www.naturalife.echt.hu


 


Szólj hozzá!

Cirkusz az egész világ...

2008.01.10. 08:27 :: dancerob

Brass-cirkusz az Új Színházban






Január 14-én hétfőn a Brass in the Five előadását láthatják az Új Színház Stúdiószínpadán. Az elsősorban gyermekeknek ajánlott interaktív mesepantomim, a Brass-cirkusz, Méhes Csaba táncos és a Brass in the Five nevezetű rézfúvós formáció előadásában látható. Az együttes ezúttal arra társult, hogy a cirkusz meze alatt különleges zenei élményben részesítsék a fiatal (és korosabb) nézőket.

A Brass in the Five rézfúvós kvintett 1992- ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola akkori növendékeiből.

Az eltelt 15 év alatt megfordultak az ország valamennyi jelentős koncerttermében és számos rádió- tv felvételük is készült.

Nagy megtiszteltetés számukra, hogy nemcsak hazai helyszíneken arattnak zajos sikereket, hanem a világ számos pontján népszerűsíthettik már a magyar rézfúvós kamarazenét. (Ausztria, Németország, Franciaország, Dánia, Lengyelország, Csehország, Hollandia, Svájc, Olaszország, Kína )

Együttesük hangzása egyedülálló, ezen kívül az új utak keresése teszi őket különlegessé.

Számos zeneszerzőt és világhírű művészt ihletett meg játékuk (Eötvös Péter, Sári József, Lehotka Gábor, Tóth Péter, Vajda Gergely, Horváth Balázs, Márta István, Gregor József, Kováts Kolos, Kincses Veronika, Kertesi Ingrid, Vukán György).

2000-ben Artisjus előadói díjban részesültek.

Eddig 8 CD lemezük jelent meg a legkülönbözőbb stílusokban.

Saját feldolgozásaik különlegességek, melyet az összetéveszthetetlen Brass in the Five hangzással fűszerezve tálalnak igazi csemegeként.

Egyedülálló produkcióik

  • Barokk Brass (barokk áriák világhírű énekesek közreműködésével)
  • Interaktív zenei séta gyerekeknek
  • Interaktív zenei séta felnőtteknek
  • Brass – Cirkusz interaktív gyermekszínház,  vendégművész: Méhes Csaba (http://www.youtube.com/watch?v=JibTh4QlR3A)
  • Magyar Brass
  • Vukán és a Brass (G. Gershwin és D. Ellington művei)
  • Végh Lajos homokfestő és a Brass (látványos időutazás a képzőművészettel karöltve)

Forrás: www.muvesz-vilag.hu

Szólj hozzá!

Szülői tanácsok...

2008.01.03. 08:09 :: dancerob


Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves

Olvasómnak!


Zavartalan „eleven – átmenet” az otthon és az

iskola között.

Mitől lesz benn időben az iskolában gyermeked?

Hogyan fog időben előkészülni az órára?

Hogyan hajthatod be rajta a házi feladatait otthon?

 

A legtöbb Eleven gyermek krónikus elkéső, felkészületlenül szokta várni a következő tanórát,  és tisztán látható, hogy ezek  okozzák a legtöbb iskolai problémájukat.

 

Nézzük meg  András esetét. A tanóráról úgy megy ki a szünetre ez a 6.osztályos eleven, – hiperaktív és figyelem zavaros, dyslexiás -  gyermek, hogy a többiek még másolják a tábláról a feladott házi feladatot, egy tankönyve még  a padján hányódik, táskája félig nyitva lebeg a kezében és másik kezével már nyitni készül kulcsos szekrényét a folyosón, miközben beszélgetésbe elegyedik egy 8.-osztályos tanulóval. Végül is már a többiek dolgoznak a becsengetés után a  tanórán, mire megérkezik és a felszerelését kezdi kipakolni a padra.  Krónikus pontatlanságával gyakran frusztrálja a szaktanárait, és bosszantja az osztálytársait. A félévi előmenetelét illetően tanárai és szülei aggodalma egyre nő.

 

Nézzünk most 6 sebezhető pontot és azok megoldási stratégiáját, melyek bizonyítottan segítséget jelentettek az eleven gyermekekkel végzett munkám során :

Reggeli elindulás az iskolába

Az eleven gyermekek általában túl hosszú percekig ébredeznek, lassan öltözködnek és csiga lassúsággal reggeliznek. Ahhoz, hogy idegeskedés nélkül és időben ki tudj lépni az ajtón gyermekeddel, gyakoroltatnod kell Vele a reggeli rutinokat. A rutin kialakításáig és begyakoroltatásáig készíts ellenőrzési listát, – mi is ilyeneket használunk a napközinkben – a számára: öltözz, reggelizz, pakolj be a táskádba, húzz cipőt, várj az ajtónál! A gyermekek azt mondták, hogy ez a lista nyugodtabbá teszi őket, mert nem kell aggódniuk a feledékenységük miatt. Szánj elegendő időt a kényelmes iskolába érkezésre!

Megkezdődik az első óra

Kérd meg gyermeked pedagógusát, hogy a pontos elvárásait közölje a tanulókkal, főleg ha összetett feladatokról van szó. A „ Készüljetek elő az első órára!” utasítás helyett hasznosabb ha ezt mondja a gyermekeknek: „ Vedd ki a táskádból a felszerelésed, tedd a táskádat a helyére, tedd az asztalodra a piros könyved és nyisd ki!”

Órák közti szünetek

Ha a szünetek jelentik a legnagyobb konfliktus forrásokat gyermeked számára, minden pedagógusát kérd meg arra, hogy engedjék ki Őt 3  perccel korábban a többi gyermekhez képest a teremből. ( ezzel 3 perc előnyt kap az órák közti pihenésre, mi több, lehetősége lesz arra, hogy a zsúfolt és zajos folyosó stresszét megússza)

Ebéd idő

A zajos, zsúfolt ebédlő túl stimuláló/ingerlő és fárasztó  gyermeked számára? Kérd meg az iskolát, hogy étkezhessen gyermeked egy csendesebb időszakban vagy nyugodtabb-fegyelmezettebb csoporttal. ( ez arra is módot ad, hogy új barátokra tegyen szert ) Megoldás lehet, ha ügyeletes tanár vagy diák biztosítja gyermeked számára azt, hogy a sorban állást gyermeked néha-néha megszakíthatja pár pillanatra és visszatérhet a sorba.

Irány haza!

A viselkedés negatív változása általában a nap végén várható, amikor az elevenek már fokozottan fáradtak és a figyelmi funkciójuk csökkent. Szervezd meg gyermeked számára az utolsó óra és az  iskola elhagyását 5 perccel korábban, mint a megszokott, hogy ne kelljen a nyüzsgésben, zajban összepakolnia. Ha várakoznia kell gyermekednek, akkor adj számára egy kisméretű érdekes könyvet vagy rejtvényt, melyet ilyenkor vesz elő. Biztasd Őt arra, hogy találjon egy barátot, akivel megoszthatja a várakozása perceit és a hasznos elfoglaltságát.

Házi feladat

Az eleven gyermekeket kínosan nehéz visszatéríteni a „házi feladat üzemmódba” egy mókás, játékos időszak után. Próbáld megszervezni gyermeked házi feladatainak, tanulásának befejezését otthon rögtön a suli után, és kínálj fel neki jutalmat, – pont jó erre a játékidő – de csak a feladatai befejezése után.

 

Nem vitás, hogy Te újabb sikeres megoldásokat is kitalálhatsz gyermeked számára, de remélem az én tanácsaim is – melyek a napi tapasztalataimból fakadnak – sikerre visznek Titeket!

 

Ezek voltak az én sima átmeneteim!

 

Jávori Ildikó

pszichopedagógus

Szólj hozzá!

Ajándékozási ötletek...

2007.12.11. 08:55 :: dancerob

 

Mi legyen az ajándék?




Karácsony közeledtével mindenki lázasan készül és gondolkodik, mit is vegyünk, vagy készítsünk szeretteinknek.

Így vagyunk a gyerekekkel is. No, de az eleven kis csimotának mit is lehetne venni?
Aki tanácstalan, annak szeretnék egy-két ötlettel szolgálni.

Mindenképpen először a családdal és hozzátartozókkal, barátokkal meg kell előre beszélni, hogy milyen ajándékokról legyen szó.

Olyan játékok legyenek, melyekkel a gyermek önállóan is tud játszani, így a szülők is tudnak "pihenni".
Lehet, sőt, ajánlott társasjátékokat is vásárolni, a közös tevékenység és a csoportos játék jelentősége érdekében.

Több önállóan játszható játék (puzzle, DVD-filmek, építők, kirakók, színezők) és egy-két darab társasjáték.
Olyan társasjáték legyen, melynek a játékideje nem haladja meg a 15-20 percet, mert több időt nem fog a gyermek elülni a játék mellett.

Jávori Ildikó pszichopedagógus szerint egy konyhai főzőóra (lehet kapni mindenféle színben és formában) nagyon praktikus ajándék lehet.
Ugyanis így könnyen megtanulja csimotánk az időt, annak múlását, ellenőrizhető, hogy mennyi idő alatt tudja pl. rendbe rakni a szobáját. A gyerekek is imádják beállítani az időt, segít abban, hogy mennyi idejük van a feladat elvégzéséhez.

Remélem, sikerült segíteni a nagy készülődés közepette.

Ne felejtsék, a különleges gyerekek számára különleges körültekintéssel célszerű ajándékot vásárolni, esetleg készíteni.

Mindenkinek szeretetteljes készülődést kívánok az ünnepekre!


Szólj hozzá!

Művészetterápia...(táncszínházi előadás ajánlás)

2007.11.27. 08:19 :: dancerob

 

Zene és tánc


Szeretnék ajánlani egy előadást, mellyel megörvendeztethetik a gyermeküket és önmagukat, Kedves Szülők.

Lehet, hogy a csimota kedvet kap majd a tánchoz! ;)

Az ajánlatot itt megtekinthetik: www.dancerob.blog.hu


Felhőtlen szórakozást kívánok Mindenkinek!

Szólj hozzá!

Egyszerű eszköz szülők részére

2007.11.23. 12:32 :: dancerob

Szeretnék egy kis segítséget nyújtani azoknak a szülőknek, akik úgy gondolják, hogy gyermekük hiperaktív.

Hangsúlyozom, hogy ez nem betegség, nem kell megijedni és szégyenkezni, hogyha rámondják a gyerekre, hiperaktív!

Az alábbiakban fesorolok tíz ismertetőjegyet, amivel megállapíthatják, hogy valóban hiperaktív-e a gyermek.

  • nyugtalan, örökmozgó
  • ingerlékeny, impulzív
  • más gyerekeket zavarja
  • figyelmét csak rövid ideig képes összpontosítani, sok mindenbe belekezd, de nem fejezi be
  • izgő-mozgó
  • figyelmetlen
  • nem tud várni, gyorsan csalódik
  • könnyen sír
  • gyorsan vált hangulatot
  • hajlamos a dühkitörésre: robbanékony, kiszámíthatatlan
Ezek nemzetközileg elfogadott ismertetőjegyek a hiperkinetikus szindrómának. Az aktivitás négy kategóriára van osztva.

  1. Nincs (0) Semmilyen ismertetőjel sem figyelhető meg.
  2. Gyenge (1) Ezek a jelek gyengék
  3. Elég sok (2) Gyakran/elég sok fellépő ismertetőjelről árulkodik
  4. Nagyon sok(3) Nagyon sok/gyakori ismertetőjegyet jelent.
A pontokat össze kell adni, ha 18 felett van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem csak egy eleven, túláradó temperamentummal van dolgunk, hanem hiperaktivitással.

Kedves Szülők!

Ne feledkezzenek meg a legfontosabbról - a mérhetetlen türelemről és szeretetről! Soha ne adják fel! Minél stabilabbnak látja a gyermek a szüleit, annál előbb talál vissza a normális élethez.

1 komment

A gyermekünk a szemünk fénye...

2007.11.21. 09:08 :: dancerob

 

A Teremtő miért tesz ilyent?



Már régen jelentkeztem a blogon. Azért örülök, hogy látogatják. Most egy kis segítséget kérnék.

Az alábbi link egy kis filmet takar, kérek mindenkit, hogy nézze meg és segítsen.

www.lapi.hu/help

Köszönöm.

Szólj hozzá!

Stresszoldás régen...

2007.11.05. 09:33 :: dancerob

 

Eleink játékai...


Egy kis ízelítőt szeretnék mutatni a régi korokból, mikor még anyáink, nagyanyáink együtt játszottak. Ha megfigyeljük, önfeledt, gyermeki örömöt láthatunk arcukon.
Talán ez hiányzik ma a családi tűzfészekből...

Tisztelet a kivételnek...

Szólj hozzá!

Címkék: művészetterápia táncterápia játéktevékenység gyermekjáték néptán népi játék mozgás és táncterápia önfeledt mozgás játékterápia

Fimota tünetek...

2007.10.31. 09:24 :: dancerob

 

A tünetek minden gyereknél egyformán jelentkeznek?

Nem. A különböző tünetek különböző súlyossággal jelentkeznek az egyes gyerekeknél. Az enyhébb, vagy kevesebb számú tünetet mutató gyerekek az életnek csak néhány területén mutatnak zavart (pl. sokat mozognak, vagy nem elég tartós a figyelmük). Másoknál súlyosabb, vagy több tünet mutatkozik ezért rengeteg problémával küszködnek.

A tünetek súlyossága a helyzettől függően is változhat. Van, akin csak az iskolában észlelik a tüneteket és van akinél inkább csak otthon. Minden fimóta gyerekre jellemző azonban, hogy vannak napok, amikor úgy viselkednek, mintha soha semmi bajuk sem lett volna. Ezért gondolják a szülők és a tanárok, hogy a gyereknek csak akarnia kellene és akkor tudna másképp viselkedni.

A fimóta tüneteknek négy alapvető fajtája van:

  • probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával
  • hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
  • probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez képest túl sokat mozog
  • a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás

Milyen helyzetben teljesítenek jól a fimóta gyerekek?

  • kétszemélyes helyzetben
  • amikor a partner határozott és elfogadó
  • ahol kevés és egyértelmű a szabály
  • ha számukra új és érdekes a környezet
  • amikor egyszerű dolgot kérnek tőlük, és az utasítás világos
  • azokban a tevékenységekben, amelyek rutinná váltak
  • amikor munka közben gyakori és azonnali megerősítést kapnak és a problémát is azonnal visszajelzik a számukra
  • ha kevés kritikát és sok biztatást kapnak

Mi a jó a fimótaságban?


Ezek a gyerekek másképp látják a világot mint mi. Az információ felvételének és tárolásának összevisszasága egyben eredetiséget is jelenthet. A kreativitásnak éppen az a lényege, hogy a nem nyilvánvaló összefüggéseket is észrevesszük.

Vigyázzunk, hogy miközben a fimóta gyerek viselkedését normális mederbe próbáljuk terelni, ne irtsuk ki belőle az eredetiséget! A gyerek kettest kaphat azért, mert képtelen egy kockát "szépen" megrajzolni, mégse vegyük el a kedvét a rajzolástól ("Látod még rajzból is kettest kapsz!"). Lehet, hogy a rosszul sikerült kocka ellenére is a gyerek kifejezetten tehetséges az eredeti, szellemes ábrázolásban. Szeretnek dolgozni, szívesen teljesítenek feladatokat, különösen ha az mozgással jár (jönni, menni, pakolni).

A nagyobb gyerekek rendszerint segítőkészek, szívesen törődnek öregekkel, kicsikkel. Általában kedvesek, jószívűek, nagyvonalúak, barátságosak, jókedvűek és jó a humoruk.

Sokuk intelligensebb az átlagnál, soknak van kivételes tehetsége: ha érdeklődési körük kialakul és dolgozni is megtanulnak, nagy dolgokra lehetnek képesek. A világ nagyjainak önéletrajzát olvasva gyakran felfedezhetők a fimótaság tünetei. Gondoljunk csak Edisonra, Churchillre.

A fimóta gyereket segíti a megértő és hozzáértő családi és iskolai légkör. A fimóta gyerek elsősorban nem is a tünetei, hanem a "beskatulyázás", a járulékos sérülések miatt kerül igazán hátrányos helyzetbe.

Forrás: Az örökmozgó gyerek

Szólj hozzá!

Fimótaság jelei

2007.10.30. 13:50 :: dancerob

 

A FIMÓTA TÜNETCSOPORT


( Egy kis segítség a felismeréshez, hogy talán csimotánk fimóta-csimota )

Ha az alább felsorolt tünetekből hat, legalább fél éven át jellemző a gyerekre, akkor valószínűsíthető a figyelemzavar. Természetesen figyelembe kell venni a gyermek korát: tünetnek az számít, amiben a gyerek kortársaihoz képest tartósan és jelentősen különbözik. Egy tünet akkor jellemző a gyerekre, ha az adott viselkedés gyakran fordul elő.

  • Nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben
  • Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül
  • Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá
  • Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat
  • Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében
  • Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek
  • Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat
  • Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét
  • A napi tevékenységben feledékeny


Ha a túlzott mozgásigény (hiperaktivitás) és a szertelenség (impulzivitás) következő tüneteiből legalább hat fél éven át fenn áll és az adott viselkedés gyakori akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Túlzott mozgásigény (hiperaktivitás):

  • Ülés közben babrál, fészkelődik
  • Elhagyja helyét az osztályban vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon.
  • Rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (a fimóta serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú belső nyugtalanságot élhetnek át)
  • Nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben vagy az abban való részvételben
  • "Izeg-mozog" vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak
  • Túlzottan sokat beszél

Szertelenség (impulzivitás):
  • Mielőtt a kérdés befejeződött volna, kimondja a választ
  • Nehézséget okoz neki a várakozás
  • Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot)
A bejegyzéshez dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus és viselkedésterapeuta
Az örökmozgó gyerek c. könyvéből idéztem.

1 komment

Címkék: művészetterápia gyermeknevelés táncterápia hiperaktivitás komplex művészeti terápia gyógytánc fimota figyelemzavar tanulászavar viselkedészavar figyelem megtartás játéktevékenység tevékenység megszervezés

Ez a csimota...egy fimota.

2007.10.29. 14:39 :: dancerob

 

Beszéljünk róla...


Aki olvas(t)sa a bejegyzéseimet, annak bizonyára számtalan kérdése merült fel a hiperaktivitással kapcsolatosan.

Szeretném, ha Mindenki leírná, hogy mire lenne kíváncsi, miről olvasna szívesen egy művészetterápiás otthoni kézikönyvben? Ne riasszon senkit el a "terápia" szó, nem betegséget takar a hiperaktivitás!

Táncpedagógusi és aktív táncosi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy a komplex művészetoktatás (nevezhetjük művészetterápiának) eredményes a fimota gyerekek számára.

Ki lehet a fimota gyerek?= figyelemzavar, mozgászavar és tanulásizavar szavakból álló mozaikszó, mely dr. László Zsuzsa pszichológustól származik, aki szeretné a magyar nyelvben "meghonosítani" ezt a kifejezést.

Várom a kérdéseket, hozzászólásokat, véleményeket!


"Eleven lettem, tehetek-e ez ellen?" (by dancerob)

Szólj hozzá!

Címkék: művészetterápia táncterápia hiperaktivitás komplex művészeti terápia gyógytánc fimota mozgászavar figyelemzavar tanulásizavar

Művészetterápia

2007.10.24. 13:51 :: dancerob


A lexikon megfogalmazásában:


    A művészetterápia elsősorban csoportos keretek között alkalmazott terápiás eljárás, amely komoly pszichiátriai megbetegedésekben és egyéb pszichés zavarokban szenvedő betegeknél egyaránt használatos. Alapgondolata, hogy a pszichés sérülés többnyire együtt jár az érzelmek felborulásával, az önkifejezés gátoltságával és a kapcsolatrendszerek beszűkülésével, s hogy ezek a művészi élmény tapasztalásán keresztül (passzív befogadás) vagy cselekvő részvétellel (kreatív aktivitás) enyhíthetők és oldhatók. A betegség típusa és a betegek személyisége határozza meg, hogy a nem verbális kifejezésformák: mozgás, (tánc), rajz, zene, ének – eredményesebbek-e, vagy a szavak közvetítésével érvényesülők (drámajáték, színielőadás). A művészi élményen, a katarzison keresztül egyrészt lehetőség nyílik a betegek jobb megismerésére, betegségük árnyaltabb diagnózisára, beszűkült emberi kapcsolataik kitágítására, másrészt saját indulataik áttételes levezetésére, érzéseik megfogalmazására vagy vágyaik kifejezésére. Sok esetben – különösen a képzőművészeteknél – a művészetterápiás élmény meghatározó lehet az egyén művészi pályafutásában is.

 


Tehát le kell szögezni, hogy a zene, a tánc, vagy a színekkel való játék ez esetben eszköz azoknak, az általában preverbális - magzat-, vagy csecsemőkori - időszakban kialakult elfojtásoknak a felidézésére, amelyekre a verbális terápiák nem mindig képesek, amellett, hogy sokszor egy-egy szomatikusnak hitt betegség igazi okozói is e, lélektani mélységekben gyökereznek.


Kiken segíthet ez a módszer?



A válasz nagyon egyszerű: akiknek vannak tudattalan, elfojtott, kimondatlan érzései - vagyis MINDENKIN!

(Forrás: http://www.mandalaportal.hu/mandala/muveszetterapia.htm)


Igaz, nem az én gondolataim, de a lényeget tükrözi, azt, hogy igenis lehet gyógyszer nélküli GYÓGYTÁNC!


Olvassák el az " Egy konkrét példa..." bejegyzésemet. Van tapasztalatom.

Szólj hozzá!

A tánc, mint terápiás eszköz.

2007.10.20. 14:33 :: dancerob

A táncterápiáról...



Az előző bejegyzésekben említettem a hiperaktivitás jellemzőit, dióhéjban, ha mégsem volt elegendő az információ, szívesen beszélek róla bővebben.

Most inkább magáról a táncról, mint terápiás lehetőségről  említenék egy-két gondolatot.


A táncterápia az ősi, gyógyító rituálékban gyökeredzik. A második világháború után Amerikában hivatásos táncművészek (pl.:Isadora Duncan, Martha Graham, Denishawn tánciskola) hatására dolgoztak táncosok katonákkal, akik nehezen tudták feldolgozni a háború nyomasztó emlékeit. Pszichiáterek jöttek rá, hogy a tánc segít azoknak a betegeknek, akik szóban nem képesek megnyilvánulni, érzelmeket kifejezni.

Gondoljunk csak bele: a tánctól mindig feldobódunk, a depresszióellenes hatás tehát egyértelmű. Ma már ismerjük a biokémiai magyarázatot is: mozgás közben a „jókedvcsináló" dopamin- és szerotonin- hormonok felszaporodnak a szervezetben. Emellett működik pszichés hatás is. A vérében van a tánc — mondják a jó ritmusérzékűekre, de tulajdonképpen mindanynyian ösztöneinkben őrizzük a mozgás élvezetét.

Kultúránkban a tánc mindig valami örömteli eseményhez (baráti együttléthez, esküvőhöz, ünnepekhez) kapcsolódik. Ha mozgunk, a szép élmények önkéntelenül felidéződnek. A táncterápiával így tulajdonképpen megfordítjuk a folyamatot: ezúttal nem azért táncolunk, mert jókedvünk van, hanem a tánclépésekkel hívjuk elő a vidámságot. A puszta jó közérzeten túl javul a keringés, a légzés, erősödnek a csontok és az izomzat. A hajladozás jó derékfájásra, az ugrálás a stressz oldására.

Mindehhez nem szükséges táncosmúlt, itt nincsenek szabályok. Egy mosoly, egy gesztus is táncnak számít. Ha pedig mindez csoportban zajlik, az energiák összeadódnak. Racionális világunkban nagy szükség van arra, hogy néha spontán módon viselkedjünk. Mivel a tánc részben tudatalatti tevékenység, sok olyan érzelmet, élményt felszínre hozhat, amit elrejtettünk magunkban. A tánc közben — akár akarjuk, akár nem — önmagunk vagyunk.

Az alábbi blogban aktuális híreket találhat, Kedves Olvasóm, különböző táncstílusokról.

dancerob.blog.hu

 

"Életem a tánc..." (Maurice Béjar, francia táncos-koreográfus)

 

2 komment

Címkék: stresszoldás légzés táncterápia hiperaktivitás táncoktatás komplex művészeti terápia gyógytánc integrált mozgás és táncterápia keringés izomzat

Vers mindenkinek...2.rész

2007.10.15. 13:54 :: dancerob

Egy figyelemzavaros, hiperaktív gyerek verse



MILYEN LEGYEN A JÖVŐM?

Ha megerőltetem magam, szuper lesz,
leginkább azt kívánom, lássátok, milyen könnyű
                                             elképzelni,
hogy a csúf gondolat: "Tibor intézetbe megy"
                                                  elillan!
Remélem, még van időm,
hogy jóságomat bizonyítani tudjam,
ezért halkan súgok Neked valamit:
"Most összeszedem magam!"
Ezen a héten megmutatom Neked,
és mindig meghajlok előtted.
De ha minden jól megy a következő 7 napon,
tovább csinálom ezt a jóságot, be is bizonyítom,
                                        nem csak mondom!
Megmutatom Neked a JÓT.
Kissé tovább tart majd, mint egy pillanat.

AJÁNLAT!

Ha jövő keddig,
Minden jobban sikerül,
vagy nem adódik semmi, amin mérgelődj,
ha semmi sem hever a szobában szerte szét,
                                             ó a fenébe!
Akkor próbáljuk meg,
hogy Legót kapok,
és semmi sem ronthatja el a jóságomat.
Akkor továbbra is megmutatom, milyen jó vagyok,
és meghajlok előtted.

De ha nem sikerül és a jóság széttörik, mint egy
                                                     tányér,
a Lego maradhat lenn a pincében.
Ha megkapom a Legót és a Jóság mégis eltörik,
legyen a Lego a pincéé, és nekem meg semmim.   Tibor, 10 éves

(Forrás:Cordula Neuhaus:Hiper-és hipoaktivitás, figyelemzavar c. könyve)



Szólj hozzá!

Művészetterápia otthon(?)

2007.10.15. 13:43 :: dancerob

Kézikönyv mindenkinek.



Előzőekben említettem, hogy csak időt kell áldozni és máris együtt a család. Együtt táncolhatunk, mesélhetünk, rajzolhatunk, esetleg festünk, barkácsolunk.

Ez nem csak célirányos, terápiás lehetőség, hanem a családi összetartozás megerősítésének egyik lehetséges alternatívája.

Minden szülő mesél a gyereknek esténként. Válasszanak ki egy rövid (akár hosszabb) mesét, én ajánlanám a magyar népmeséket, de mindenkinek szívejoga, hogy mit szeret. Válasszanak maguk közül egy játékvezetőt (anya vagy apa, vagy bármelyik nagyszülő), aki elmeséli a történetet. A többiek a mese hallgatása közben vagy utána, ami a történettel kapcsolatban eszébe jut, rajzolják, vagy fessék le. Akár egy jelenetet, vagy az egész mesét.

Miután megszülettek a művek, jöhet a játék izgalmasabb része!

Egy-egy részletet a meséből játszanak el egymásnak. Jobb, ha a gyerek(ek) akár több szereplőt is eljátszik. Több ötlete és nagyobb fantáziája van, mint nekünk felnőtteknek. Tapasztalatom szerint sokat tanulhatunk a gyerekektől.
Akár szavakkal, vagy mozgással, de lehet választani hozzá zenét, és máris egy rövid mozgásimprovizáció születik. Készítsenek jelmezt, eszközöket a történethez. Baráti körben szerintem nagy sikert aratna a család.

Ha mindez esetleg felkeltette az érdeklődést, nagyon szívesen állok rendelkezésére Minden Érdeklődőnek a későbbiekben.
Kellemes időtöltés és nagyszerű lehetőség ez, hogy a család együtt legyen. A mai rohanó világban sajnos magunkra sincs idő, nemhogy a gyermekeinkre. Pedig a figyelem fontos számukra, a megbecsülés és a SZERETET!

 

1 komment

Vers mindenkinek...1.rész

2007.10.12. 14:38 :: dancerob

Egy hiperaktív, figyelemzavaros gyerek verse (részlet)



HOGYAN TEHETNÉK MINDENT JÓVÁ?

Hogy ismét együtt nevethessünk,
Könnyedén megpróbálok, mint lebbenő színes
                                                    kendők,
mindent jóvá tenni.
Hogy újra jót nevethess,
a suliban is minden stimmel.
Az angoldoga is sikerül,
ahogy Rouvennek is tök könnyű.
De tudom, hogy a suli még nem elég.
Még másban is jónak kell lennem, szótfogadok
                                       akár egy angyal.
De kérlek, nevess végre egy kicsit!
Az utolsót sem teszem többé,
azt a hülye lopást,
soha többé nem kell másé,
akkor nem kell többé, hogy megverj.
Az iskolában most már minden rendben lesz.
És nem veszek többé édességet sem.
Eláshatjuk végre a csatabárdot.
Angolból is hozok jó jegyeket.
S az utolsó disznóságot egy tábla zárja le:
Lopni tilos!
Ez már a múlté!


(Forrás: Cordula Neuhaus: Hiper-és hipoaktivitás, figyelemzavar c. könyve)

Szólj hozzá!

A világ, amelyben élünk...

2007.10.12. 13:43 :: dancerob

"Cudar világ..."



Mindenkire hatással vannak a világ történései. Ami biztos, hogy a rossz jobban megfogja manapság az embereket, mint a jó. Értem ezalatt az agressziót sugárzó híreket, filmeket, sajnos már a rajzfilmekben is megjelenik. A videó és számítógépes játékok közt is szívesebben játszanak a gyerekek olyan játékokkal, mely pusztulást okoz. Rombolni könnyebb mint építeni?

Kinek a felelőssége ez?

A miénk. Felnőtteké, szülőké, pedagógusoké. A gyerekek elvadulnak szüleiktől, társaiktól, agresszívek és szeretetlenek lesznek. Ilyen veszély fenyegeti a hiperaktív gyerekeket, mert ők ebben a világban nincsenek tisztában a szabályokkal ( még egy "normális" gyermek sem! ), nekünk kell türelemmel megtanítani nekik. Értékük a jövőre nézve hatalmas. A kincsre nekünk kell(ene) vigyáznunk!

Előbb táncolunk, mint járunk.
Ez az indián közmondás azt takarja, hogy a művészetek lehetnek azok a szigetecskék, ahol megpihenhetünk és táplálkozhatunk belőle, belső világunk kiteljesedése érdekében. Olyan határozott alapot ad, mely a külső, zord világ gyötrelmeit enyhíti.

A zene ritmusa, dallama magával ragad, a tánc, a természetes mozdulatok varázsa közlés értékű, társainkkal metakommunkikációs csatornát létesíthetünk ( hűha, micsoda megfogalmazás! ).

Saját magunk által készített eszközök, tárgyak, mellyel környezetünket díszíthetjük, szintén lelkünk tükörképei. A gyermek, mikor rajzol, fest, kézműveskedik, önmagát fejezi ki, belső lelki világáról sokmindent elárul.
Figyelni kell rá, észre kell venni!

Képes lehet-e a család egy komplex művészeti terápiára? Van-e időnk erre?

Mindenki döntse el maga, saját törekvésünk a fontosabb, vagy a gyermekeink egészséges lelki élete.

Szólj hozzá!

"Indulj el egy úton..."

2007.10.09. 11:58 :: dancerob

"Házi feladat..."



Gondolom, sok szülő kapott házi feladatot a pedagógustól, vagy a pszichológustól, esetleg mindkettőtől a HA gyermeke érdekében.

Én egy "játékos" lehetőséget szeretnék a későbbiekben kínálni, ami egyfajta terápiás megoldás lehet a gyermekek részére.
Visszakanyarodva ismét a néptánchagyomány kincseihez, rengeteg olyan gyermekdal, mondóka létezik, mely régen megnyugtatta az ölbéli gyermekeket, hozzásegítette őket a saját testének megismeréséhez és a külvilághoz való alkalmazkodásához.

Fontosnak tartom a családban eltöltött közös órákat, amikor közösen játszunk, étkezünk, egymásra figyelünk. Mit szólnának, Kedves Szülők, hogyha otthon is lehetőség nyílna egy kis közös mozgásra, táncra? Nem aerobic-ra gondolok, fogyitornára, hanem építő, személyiségfejlesztő és mozgáskoordinációt javító játékokra, gyakorlatokra, rövid kis koreográfiákkal, melyeket mindenki szabadon felhasználhat, belőle improvizálhat.

Tisztában van vele minden szülő, hogy mi is a hiperaktivitás? Hogyan alakulhat ki, mik a befolyásoló tényezők? Esetleg meg tudja állapítani, hogy az Ön gyermeke hiperaktív?
Mit szólna egy kis "füzetecskéhez", mely mindehhez segítséget nyújtana? Esetleg egy DVD játékokkal, táncokkal?

Szeretném, ha Mindenki megírná az ezzel kapcsolatos kérdéseit, hozzászólását és véleményét. Segítsünk, hogy segíthessünk!


"Nem mi irányítjuk a feladatot, hanem a feladat bennünket. Nem az ember választ magának utat, hanem az út viszi az embert valamilyen irányba." (Ákos)

Szólj hozzá!

Címkék: néptánc gyermeknevelés táncterápia hiperaktivitás komplex művészeti terápia gyógytánc néptáncoktatás impulzivitás túlmozgás fáradhatatlanság lélekharmónia

Mi történik velem, HA felnőtt lettem?

2007.10.05. 13:57 :: dancerob

HA felnőttem lettem, nincs semmi gond.


(Megjegyzés: HA=hiperaktív )

A HA gyermekeknek több mint a fele válik hiperaktív felnőtté. Megmarad a túlmozgás és az impulzivitás, bizonyos esetekben enyhül, de nem csökken fáradhatatlansága, képes ugyanúgy meggondolatlanul cselekedni és dönteni. Előző írásomban jeleztem, hogy a környezeti hatások milyen fontosak lehetnek az egyén számára.

A legjobb de ugyanakkor a legproblémásabb a felnőtteknél a megállás nélküli gondolkodás. Új ötletek, gondolatok, de nem mindig fejezik be amit elkezdtek. A gyerekkorban megtanult kontrollfunkciók hozzásegítenek ahhoz, hogy sikereket érhessenek el. A fáradhatatlanság külső jegyeiben is megmutatkozik, állandóan mozgásban van, elég nehéz mellette élni. Mindig újdonságokra törekszik, imádja, ha forr körülötte a légkör. Sok híres ember volt hiperaktív gyermek. Ha mégis minden rendben van körülötte, biztosak lehetünk benne, hogy tesz az ellenkezőjéről. Már gyermekkorban megtanulható az önmagára és környezetére való koncentrálás. Ha nem sikerült, felnőttkorban sem késő.

Az általam fontosnak tartott táncművészet sokat tehet a hiperaktivitás érdekében. A néptáncban a lányok megtanulhatnak határozott, tenyeres-talpas ( nem ám félreértelmezni! ;) nőként viselkedni. Megtanulhatják, hogy anyáink, nagyanyáink hogyan élték túl azokat a bajokat, melyek mostanában népbetegségként ütötték fel fejüket. Akkor miért nem volt például allergia? ( Ja, bocs környezetszennyezés!!! ) A fiúk igazi, kemény férfiak lehetnek a gyermekjátékokban rejlő sztereotípiákban. Fizikailag megerősödnek, mozgásuk határozott és koordinált.

Egy másik táncstílus, a moderntánc és különböző tánctechnikái pedig kifinomultabbá és kifejezőbbé teszi a testet és teret ad a lélek "kitáncolhatóságának". Tapasztalatom szerint, ha egy táncos több táncnyelven beszél, sokkal érzékenyebb a belső és külső világára. Ráadásul a test harmóniába kerül a lélekkel.

Ez lenne a végső cél. Más jellegű "betegségre" is kiválóan alkalmas a tánc ( pl: asztma ).
Nem biztos, hogy egy gyermeket leköt a tánc, de mindenképp érdemes kipróbáltatni vele. Ha látja, hogy kortársai is a tánc világában élnek, netán idősebb korosztályt is lát példaként maga előtt, akkor biztos, hogy ott ragad. De nem vagyunk egyformák. Majd meglátjuk.

" Ezért olyan csodálatos és nehéz az élet, mert soha nem tudhatjuk, hogy az elhangzott mondatnak, netán egy eltáncolt lépésnek milyen következményei lesznek."

( Novák Péter rendező-koreográfus A Táncművészet folyóirat 2007.4.számában )

1 komment

Címkék: impulzivitás túlmozgás fáradhatatlanság testharmónia lélekharmónia moderntánc technika

"Rohan az idő...." vele a világ, azzal együtt mi is! Vajon van értelme???

2007.10.02. 14:15 :: dancerob


Értékeink fellazulnak, biztos "kályháink" már nincsenek. Vagy vannak?


Nem ártana az otthon melegét fontosabbá tenni, mint a pénz utáni rohangálást!!!

Tudom, hogy pénzből élünk, életünk meghatározó része, de a jövő zálogai nem érdemlik meg, hogy ezért szeretetlensében és bizonytalanságban cseperedjenek fel!

Ugyanis...

A kisbaba a születésétől fogva tanulja és építi be idegrendszerébe a szabályokat, közvetlen környezeti hatás éri. Ha környezete kiszámíthatatlan, a gyermek igényeitől független, nincsenek világos szabályok => nincs belső kontroll. Ez a hiperaktív gyermekek számára negatív hatású lehet.
Szükség van a hiperaktív gyerekek részére a tartósabb és erőteljesebb környezeti hatásra.

Ha örökletességről van szó (a gondozó, vagy szülő maga is hiperaktív), akkor a gyermek nem kapja meg a szokásos szabályozást sem. Erről egy kicsit később.

Mint említettem, a hiperaktív egyének figyelme szórt. Ha valami nagyon megragadja a figyelmüket (hiperfókuszálnak), olyan erőteljesen figyelnek, hogy minden másról megfeledkeznek. Impulzívak, gyorsan reagálnak. Állandó ingerekre van szükségük, folyton aktívak. Ez nem probléma, sőt, megfelelő környezetben nagy érték!

Mivel képesek hiperfókuszálni, másfelől tudnak megközelíteni egy témát, akár újító gondolatokkal tudnak a jövőnek szolgálni. A hiperaktivitás megmarad a felnőtt korban is. A környezettől függ, hogy betegséget okoz, vagy tevékeny, alkotó életet tesz lehetővé.

Nem lehet tudni, hogy a hiperaktív gyerekek közül ki lesz a jövő legtehetségesebb táncosa, képzőművésze, vagy építésze, vagy akár az Egyesült Államok Elnöke :)
A szülők és pedagógusok közös munkájától függ, hogy mivé leszünk.
Véleményem és tapasztalatom szerint a tánc, mint alkotó művészeti tevékenység (és itt az alkotói tevékenységen van a hangsúly), egyik mérföld köve lehet annak, hogy a hiperaktív gyermek megismerje ebben a világban a saját kontrollfunkcióit.

A legfontosabb feladatunk, hogy alkotó, korlátozó és türelmes környezetet teremtsünk a gyermekeknek.

1 komment

Címkék: néptánc asztma gyermeknevelés táncterápia hiperaktivitás táncoktatás komplex művészeti terápia néptáncoktatás

Célirányos mozgás, avagy irány a táncterem!

2007.10.01. 11:47 :: dancerob


 

Ne a gyerek megváltoztatása legyen a cél!


Az előző cikket elolvasva, remélem mindenki elgondolkodik egy kicsit, hogy most mi újság!
Ezek a gyerekek (később picit rátérnék a hiperaktív felnőttekre) a személyiségükből fakadóan kerülnek "zűrös" helyzetekbe. Ez a tünetegyüttes személyiség jellemzőnek tekinthető.

Gondolom, már találkozott mindenki hiperaktív gyerekkel, vagy felnőttel. Nem vészes, ugye? Hiperaktív gyerek még nem evett embert.

Nagyon nagy a mozgásigénye az ilyen csimotának. Nem tűri a monotóniát, tehát néha az órák alatt jó lenne egy 5-10 percre felállni egy-két ugri-bugri tánclépésre (addig sem terhelnék a gyerekeket a sok tananyaggal, mert valljuk be, igenis le vannak terhelve!!! ) Igaz, jól bírják a terhelést, de az újdonság iránt hatalmas az igényük. Cselekvésük mindig célra irányul és nagyon hatékonyak benne!

Újabb és újabb feladattal, gyakorlatokkal kell megbízni őket. A néptáncórán,- hála a gazdag magyar néptánc-és népijáték kincsnek -mindig más és más játékok, dalok és táncok vannak terítéken. Igaz, hogy egy-egy táncanyag gyakorlása monotonnak tűnhet, de a mozgásigény maximálisan ki van használva.

A néptánc csak az egyik lehetséges módszer, mely lehetőséget teremthet a "gyógyulásra". Mégegyszer, Ők nem betegek!

Természetesen még léteznek más táncstílusok, van, akinek a sport jön be. Én is szertornásztam. A tánc, akár a sport (főleg a táncsport=versenytánc) eredményorientált. Eddig azt tapasztaltam, hogy ha tánctudásában nem is változott nagymértékben a tanítvány, viselkedésében, a társas viszonyaiban igencsak szembetűnő a változás. Mindig megbeszéljük az óra végén, hogy hogy viselkedett, és a szülőknek is azonnal közöljük a jót  vagy "rosszat".

Szerettem volna képet feltenni, de a technika ördöge nem engedi :( De nem adom fel!!!!

 

"Előbb táncolunk, mint járunk" (indián közmondás)

Szólj hozzá!

Címkék: gyermeknevelés táncterápia hiperaktivitás táncoktatás komplex művészeti terápia gyógytánc néptáncoktatás