????
Ezt a blogot már sok kritika érte, kapott hideget, meleget is. Tánchad a hiperaktivitás ellen? Ez a címe, de nem erről szól... Legalábbis sokan mondták.
Ami igaz, az igaz. Nem osztok meg módszert, nem szólok tapasztalatokról, nem tud senki hasznos dolgot kamatoztatni az itt leírtakból. Legalábbis még nem érkezett olyan hozzászólás, nem kaptam e-mailt tapasztalatokról, hiperaktív szülőktől, pedig szívesen várnék hiperaktív gyerekektől, szülőktől a témával kapcsolatos megélt tényeket.
Ez nem betegség!!! Ezzel együtt lehet élni, lehet "kezelni"!
Türelem, megértés, odaadás, empátia. Nagy a mozgásigény, hát mozogjunk!
Gyerekkorában kit hintáztatott az édesanyja, nagymamája a térdén, énekelve höcögtető és hintáztató dalokat?
Kit altattak el ringatva, miközben altatódalt énekelt vagy dúdolt az édesanya?
Fontos a nagymozgások fejlesztése, mozgáskoordináció (szem-kéz, szem-láb), a két testfél összhangjának kialakítása, az oldaliság erősítése, egyensúlyérzék, testséma fejlesztése. Nagyon sok hintázó, forgó, hengeredő gyakorlat létezik erre.
Ma már sajnos kiveszik az anyai gondoskodás olyan fajtája, amikor az édesanya a térdére ültette kisgyermekét, és ritmikus mondókákra lovagoltatta:
"Hopp, hopp katona,
Felülök a csikóra,
Én ülök a csikóra,
Ti meg ketten a lóra."
A mondókák, népi gyermekdalok ritmusára altatás, nyugtatgatás, vigasztalás, felvidítás, miközben az édesanya ringatja, jobbra-balra döntögeti, lábszárán csúsztatja gyermekét. Ölében lógázza lábát, összekulcsolt karjain hintáztatja, höcögteti az apróságot.
"Hinta, palinta,
Régi dunna,
Kis katona,
Ugorj a Tiszába!"
"Lóg a lába, lóg a,
Nincsen semmi dolga,
Mert ha dolga volna,
A lába nem lógna."
"Höc, höc, katona,
Ketten ülünk a lóra,
Abrakot a csikónak,
Nagyot ugrik Lacónak."
Kisfiúk játéka volt régen a falovacskán nyargalászás, a kislányoké a sok-sok mozgásos elemmel tarkított körjáték.
Nagyobb gyerekeknek jó játékok a labdaiskola, amikor a falnak pattintják a labdát, egyre fokozódó nehezítésekkel: fél lábon állva, egyik láb alatt dobva a labdát, elkapás előtt megfordulás vagy leguggolás.
Az ugróiskolák, a fél lábon szökdécseléssel, a közös ugrókötelezések, amikor el kellett találni a kötélhajtók ritmusát, mind-mind a régmúlt játékai már sajnos. Pedig a ma gyermekeinek is nagy szükségük lenne rá!
"Mackó, mackó ugorjál,
Mackó, mackó forogjál,
Egyet tapsolj,
Ugorj ki!"
A régi idők játékai közben önmaguk tudták alakítani testképüket, szabályozták viselkedésüket, a mondókák ritmusossága, a játékos mozgásgyakorlatok gyógyítólag hatottak azokra is, akiknek esetleg volt valami enyhe idegrendszeri károsodása.
Sajnos, nem mindenki számára adatik meg, hogy beirathassa gyermekét egy ilyen jellegű csoportba. Egy olyan módszer kidolgozásán fáradozom, amellyel otthon meg lehet teremteni ezt a légkört. Apa, anya, gyerekek, csupa szív szeretet - mindenki ismeri ezt a mondatot, igen, a Mézga családból.
Legfontosabb az lenne, hogy RÁÉRJENEK A SZÜLŐK A GYEREKEKRE, LEGYEN IDEJÜK EGYÜTT JÁTSZANI VELÜK!!! Nem árt és nem szégyen, ha mi, felnőttek, mi is gyerekek lehetünk újra.
Szakítsunk időt a gyerekeinkre. A hiperaktív gyerekek több időt igényelnek, mint a kortársaik. Gondolom, akik ilyen szülők, ők már várnak talán olyan módszert, amit otthon is használni tudnak.
Segítsen, hogy segíthessünk! Írja meg történetét, tapasztalatát, írjatok gyerekek verseket, történeteket, szeretnétek-e táncolva "gyógyulni", szeretnétek-e látni a szüleiteket otthon táncolni, veletek együtt nevetni?
Írjon, írjatok!
Köszönöm.
elevenlet@gmail.com
