Biztosan sokan vagyunk így. Tele vagyunk a mindennapi gondokkal, bajokkal, nem jövünk ki a főnökeinkkel, netán a munkatársainkkal és még sorolhatnám tovább.
"Nem játszik velem senki, a tanár állandóan piszkál, hogy figyeljek már oda órán, zavarom a többit a viselkedésemmel, soha nem hallgatnak meg, mindig azt mondják: rossz vagy!"
Biztos, hogy nap mint nap hallgatja ezt gyermekétől. Ne törődjön a külvilággal! Törődjön magával és természetesen a gyermekével.
A hiperaktív gyerekek számára minden nap egy kihívás. Nem minden pedagógus van felkészülve szakmailag az ilyen esetet kezelendő. Nem minden pedagógusnak van türelme az ilyen tanulókhoz. Pedig nagyon-nagyon sokan vannak közülük, akiknek fantasztikus tehetsége van különböző tudományos és az élet más területéhez szükséges tudás elsajátításához, a kisujjukban van, mert érdekli őket!
A kérésem az lenne, hogy legyen most bátor minden hiperaktív gyermek, szülő, esetleg felnőtt és írják meg gondjukat, tapasztalatukat.
Írják ki magukból az életben adódott gondokat, problémákat, segítsünk egymáson azzal, hogy megosztjuk egymással ezeket a problémákat.
Én is szeretném majd a későbbiekben folyamatosan közölni egy olyan anyuka véleményét, tapasztalatait, akinek a csimotája hiperaktív. (Volt szerencsém a fiúcskához, jelentkezett hozzám táncolni)
Ne legyünk restek, legyünk bátrak, vegyük elejét a dolgok elharapózásának! Ne engedjük, hogy megbélyegzettként éljenek a hiperaktív gyermekek és szülők.
Számtalan segítség adódik számukra, hála a mai tudományos kutatásoknak és hogy előtérbe került ez a téma, de szerintem sokan vannak úgy, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel a tünetegyüttessel.
Várom a hozzászólásokat, illetve e-mailben a történeteket, véleményeket. Ne féljük kimondani, úgy kiíírnám magamból....
E-mail: elevenlet@gmail.com
