- Június végén egy kollégámmal szerveztünk egy egyhetes, úgymond, kreatív tánctábort 5-11 éves gyerekek számára. Terveink között volt néptáncoktatás, kézműves foglalkozás (rajzolás, festés, ragasztás, stb...), és a moderntánc. Egy-egy mese köré fűztük tevékenységeinket. A megadott mese egy-egy részletét a gyerek szabadon választhatták, maguk dönthették el, hogy milyen eszközöket, vagy rajzokat, "festményeket" akarnak készíteni.
- A mozgást az általunk kiválasztott zenére terveztük meg. Az egyik választott téma népmese volt, így már könnyebb volt a néptáncra terelni a hangsúlyt. A foglalkozások naponta reggel 8-tól délután 4-ig tartottak, napi 3x-i étkezéssel. A végén egy bemutatót szeveztünk a szülők részére, amit a gyerekek készítettek, azt hazavihették egy dossziéban.
- A szülők véleménye mérvadó volt. Volt egy-két szülő, aki elismerően nyilatkozott, mivel a gyermekén változást látott,pl. nem ült otthon tétlenül, gyakorolt, aktívan részt vett a családi programokban. Volt egy gyerek, aki már nem pisilt be éjszaka (pedig már 2.-as!) és magabiztosabb lett. Azóta valóban a néptáncórákon szinte megtáltosodott!
- A pozitív visszajelzés szerintem nemcsak a gyerekeknek fontos, hanem a felnőtt világban is. Aki művészeti területen dolgozik, az érzi a saját bőrén. Egy gyermeknek fontos az elismerés, a figyelem, hogy amit tesz, az FONTOS! és csak ő tudja ezt! Később rájön, hogy más is tudja, de addigra már a "versenyszellem" megerősödik benne. Ez a feladat a szülők és a pedagógusok dolga.
- A mozgás, a kifejezés, a tánc már ősidők óta jótékony hatással bír az emberi lélekre. Kihat a kapcsolataira, magabiztossá tesz, koordinált minden taglejtése. Isadora Duncan volt az első hölgy (www.dancerob.blog.hu) aki a balett konvencióit elvetve, a szabadtánc papnője lett. Mivel lélekben felszabadult volt, mozgásába, táncába visszatükröződött szabadsága.
Egészségesebb a tánc, mint bármely medicina, de nem vitatom, hogy ha súlyos a betegség, akkor szükség van rá.
